Rég számoltunk be a nálunk is edző Marozsán Fábián eredményeiről, aki rendületlenül járja a versenyeket, egyelőre Európában, salakon.
Íme két viadal beszámolója, ahova BTC-s edzők kísérték: a trieszti challengeré, aztán az umagi ATP-tornáé. Az elsőn három mérkőzést nyerve az elődöntőig, a másodikon egy győzelmet aratva a nyolcaddöntőig jutott, számszakilag tehát pozitív a mérleg.
„Triesztben elődöntőt játszottam, azt gondolom, hogy az egy jó hét volt. Idén elég sok versenyhét van már mögöttem, négy-öt hete már úton vagyok, előtte ugye otthon volt a Szuperliga, végigutaztam az egészet, tehát igazából otthon voltam, de amúgy nem is, pihenésre nem nagyon volt idő, meg semmi másra. Utána kirohantam Triesztbe, ott tudtam nyerni három meccset, ahol én azt mondom, hogy nem játszottam egyébként annyira jól, magamhoz képest biztos, hogy nem, kicsit szenvedősek voltak mérkőzések, a második körben majdnem ki is kaptam döntő szettben. Ott egy nagyon jó olasszal játszottam, az egy nagyon-nagyon küzdős meccs volt, és arra büszke vagyok, mert annyira nehéz volt, hogy örültem, hogy ki tudtam küzdeni, és végig kitartottam, az utolsó pillanatig. Utána sikerült nyernem még egyet, és már a legjobb négy között voltam, azt gondolom, ez jó eredmény, ezt az ember aláírná a verseny előtt, hogy elődöntőt tud játszani. Első kiemeltként azt várják az emberek, hogy megnyerjem, de most ezzel nem kell foglalkozni, itt már mindenki jól teniszezik, ezt szoktam is mondani. Persze nagyon fájt, hogy az elődöntőben szett 4:2-ről nem tudtam megnyerni a meccset, ugye sötétedés miatt abbahagytuk, másnap kellett folytatni, teljesen más körülmények között, sokkal melegebb volt, jobban szálltak a labdák, magasabbra pattantak, ami jobban kedvezett az ellenfelemnek. Én már azért picit fáradtabb voltam, mind mentálisan, mind fizikailag, ami egyébként most is érződik rajtam, de nem akarom erre fogni a vereséget, ez csak egy tény. Úgyhogy ha összességében nézem Triesztet, pozitív volt, mert játszottam egy elődöntőt, az egy nagyon jó dolog.”
A trieszti történések után pedig következzenek az umagiak az immár top100 játékos szemszögéből.
„Utána vasárnap este mentem át Umagba, ott hétfőn nem kellett játszanom, egy balkezes argentin ellen kezdtem. Azt gondolom, az ATP Touron már nincs könnyű ellenfél, viszont annak örültem, hogy nem kiemelttel kellett kezdenem, tehát volt reális esélyem arra, hogy meccset nyerjek. Először voltam alanyi jogon főtáblás ezen a szinten, ennek nagyon örültem, ki tudtam használni az első kört, úgyhogy az nagyon-nagyon pozitív volt, hogy ott tudtam nyerni egy ilyen mérkőzésen viszonylag simábban. De ugye ott is szett 5:0-m volt, saját szerva, két meccslabda, sajnos kicsit kiengedtem, és elkezdett visszajönni az ellenfelem, 5:2 lett, aztán abbahagytuk, megint szünet… Ugyanaz történt, ami néhány nappal korábban az elődöntőben Triesztben, ideges voltam aznap este meg másnap délelőtt, kicsit idegesen is kezdtem a folytatást, de ez teljesen más szituáció volt, mert jobban a kezemben volt a meccs. A lényeg az, hogy utána visszamentem, csak öt-hat pontot kellett lejátszanunk, és sikerült megnyernem. Utána az, hogy Munartól két szettben kikaptam egy-egy breakkel… Azt gondoltam, hogy olyan szempontból ő is jó sorsolás, hogy nem kiemeltet kaptam, bíztam abban, hogy mivel előző nap majdnem háromórás mérkőzése volt, ő picit tompább lesz, de egyáltalán nem volt. Végigtámadtam a meccset, én próbáltam dominálni, és ez úgymond működött is, mert az történt, amit én akartam, de valahogy annyira jól olvasta a játékomat és védekezett és mozgott, hogy nem találtam aznap ellene fegyvert, amivel meg tudtam volna verni. Valamilyen szinten csalódott voltam, hogy elbuktam a meccset, viszont azt a játékot játszottam, amit szerintem kellett, próbáltam betartani az edzői utasításokat, nagyjából sikerült.”
Fábi után Tatár Zsolté a szó, aki Olaszországba elkísérte a Hajdúszoboszlói SE játékosát: „Ez volt az első közös munkánk Fábival, így részemről izgatottan vártam ezt a hetet Triesztben. Nem volt egyszerű játszani, a perzselő nap mellett a nagyon magas páratartalom többször is próbára tette a fizikumát. Az egész hetet komoly munka és jó hangulat jellemezte. A harmadik körtől már kisebb magyar szurkolótábor is biztatta őt, ami mindkettőnknek nagyon jólesett. Az egész verseny alatt magához képest nem játszott extrán, voltak nagyon jó játszmái, de ezt a teljesítményt nem tudta egész mérkőzésekre kitolni. Így több nehezebben befejezett meccs után jutottunk el a címvédő elleni elődöntőhöz. A nagy eső miatt igen későn lehetett elkezdeni a találkozót, ehhez adódott hozzá Passaro látványos időhúzása a teljes mérkőzés alatt, ami oda vezetett, hogy 6:3 4:2-es állásnál sötétedés miatt félbeszakadt. Sajnos a másnapi folytatáson gyenge napot fogott ki Fábi, az ellenfél pedig erőn felül teljesítve megfordította a mérkőzést. Úgy gondolom, jó eredménnyel zártuk a közös hetünket, és pozitívan tekintünk a további versenyek elé.”
Horvátországban pedig Balázs György vette át a stafétát, ott ő volt az utazó edző: „Első olyan ATP-tornája volt Fábinak, ahol alanyi jogon főtáblás volt, ezért különösen nagy szerepet kapott ez a torna az életünkbe. Nagyon büszke voltam rá, hogy így a nulladik naptól a meccs napjáig fel tudtam úgy pörgetni, hogy meg tudja nyerni Cerúndolo ellen az első meccset. Ami kifejezetten nehéz volt, mert balkezes és kifejezetten stabil az argentin játékos, és sajnos az előtte lévő tornán Passarótól kikapott úgy, hogy 6:3, 4:2-je volt, itt pedig 6:3, 5:0-ja volt, és félbeszakadt a mérkőzés 6:3, 5:2-nél, szóval egy kicsit a történelem ismételte magát három napon belül, és ezúttal be tudta fejezni Fábi. Ez minden szempontból nagyon jó volt, de leginkább a mentális képességet szeretném kiemelni, hogy nem remegett meg, és fel tudott pörögni három napon belül egy hasonló szituációban, ahol sajnos megégette magát egy picit. Annyit még hozzátennék, hogy az első olyan verseny volt, ahol rengeteg magyar kint volt, nagyon sokan szurkoltak nekünk, ami különösen jó érzés volt, de más részről meg egy kicsit teher is, hogy a rengeteg autogram, a rengeteg figyelem, a folyamatos impulzus kintről, bentről, edzések alatt, utazások alatt ki a pályára. Teljesen más ingert kaptunk rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, szurkolókkal, mint amikor például Perugiában, Wimbledonban vagy bármelyik versenyen kettesben töltünk el nyolc-tíz napokat úgy, hogy hozzánk se szólnak szinte. Szóval pozitív élmény volt egy teljesen más ingerrel.”
A két hét szakmai mérlegét Marozsán Fábián vonta meg: „Pozitívnak értékelem ezt a kettő hetet, játszottam egy elődöntőt, nyertem egy ATP-főtáblás meccset, tudjuk, hogy min kell dolgoznunk, ezen rajta vagyunk, és nyomni kell tovább.” És nyomja is, ezen a héten például a Banja Luka-i challengeren, ahol címvédő, és az első három akadályt sikerrel véve szombaton az elődöntő vár rá.
