Marozsán Fábián élete első olyan Grand Slam-tornájára készül, amelyen alanyi jogon főtáblás. A múlt hét első felében még főleg nálunk, a klubban készült a nagy feladatra, péntek óta azonban a helyszínen hangolódik, vagyis az Egyesült Államokban, hisz a US Open kezdődik el hétfőn. De előtte még elevenítsük fel az idáig vezető út utolsó két állomását, mert az umagi ATP-tornánál – amely ugyancsak az első alanyi jogú főtáblája volt azon a szinten, ez már csak egy ilyen év a Hajdúszoboszlói SE játékosa pályafutásában, hogy egymást érik a mérföldkövek – hagytuk abba a beszámolókat.
Utána egy németországi challenger következett, méghozzá egy 100-as kategóriás.
„A lüdenscheidi nem volt sajnos egy jól sikerült verseny, ott is azt mondtam, hogy vannak jobb hetek, rosszabb hetek, túl kell lépni mind a jón, mind a rosszon. Rossz körülmények voltak, hideg volt, fújt a szél, saras volt a pálya, nem annyira feküdtek ezek, és ezáltal kijött egy rosszabb hetem. Ebből is tanulni kell, lehet, hogy azt a versenyt ki kellett volna hagyni, de utólag mindig okosabb az ember” – mondta Fábi az esőszünetekkel szabdalt tornáról, ahol előfordult, hogy csak 12 fok volt a kinti hőmérséklet, hogy négyszer kellett bemelegíteni egy nap, és ahol a második fordulóig jutott.
Ugyanez a vele utazó edzőnk, Tatár Zsolt szemszögéből: „Esett az eső végig. Érezte a combját, így a felázott, sáros pályán félt komolyabban mozogni és kockáztatni a rásérülést. Akitől végül kikapott, a német Molleker jól játszott a második játszmától kezdve, amikor volt lehetősége breakelni, de ez nem sikerült neki… A döntő szettben meg elfogyott a koncentrációja ilyen körülmények között.”
A rá következő héten pedig Bosznia-Hercegovina, Banja Luka felé vette az irányt.
„Ott tértem vissza először tornagyőztesként, nagyon szívesen mentem, bár a pálya nem volt a legjobb minőségű, azon kívül nagyon jó körülmények közé kerültünk, nagyon szívesen láttak és fogadtak is minket, úgyhogy ez nagyon-nagyon jó érzés volt – elevenítette fel benyomásait Fábi, aki esztendeje ott aratta karrierje első tornagyőzelmét challenger szinten. – Sikerült három mérkőzést nyernem, de már ott is sérülten játszottam. Úgy voltam vele, ha már kiutaztam, nem akarom kihúzni magam egyből, hanem szeretném megadni az esélyt, hogy azért játsszak, hogy legalább azt mondhassam, tényleg nem ment és baj van, akkor álljunk le. Lényeg az, hogy igazából ez is valamilyen szinten jól sikerült, mert több mérkőzést nyertem, mint amennyit buktam. Le kellett mondanom miatta egy versenyt, de ettől függetlenül azt gondolom, hosszú távon meg lehet, hogy jó, hogy itt el tudtam jutni az elődöntőig. Ez a Banja Luka-i kedves verseny számomra, szívesen megyek oda vissza.”
Erre a túrára Balázs György tartott vele, aki ekképp értékelt: „Az első meccsen nagyon lent volt még Fábi, a sérülése már jelentkezett, de nem annyira markánsan, hogy ne tudjon játszani, latolgattuk, mit csináljunk. Elkezdtük, mondtam neki, ha úgy van, nyugodtan adja fel a mérkőzést, ha olyan szintű erős fájdalmat érez. Ilyet nem érzett, viszont úgy láttam, hogy emiatt nem tudott annyira beleállni a meccsbe, de hála Istennek tudott egy nagyot fordítani, és ott lekerült róla a nyomás. Utána a második, harmadik meccsre szinte a nyomát sem láttam a sérülésnek, csak annyiban, hogy a bemelegítésnél és a nyújtásnál alig tudott hajolgatni, szóval ott azért olyan volt, mint egy igazán sérült ember. A pályán szerencsére olyan taktikával meg olyan hatékonysággal játszott, hogy lebombázta ezeket a második-harmadik körben szembe jövő elég jó ellenfeleket. És akkor úgy voltunk vele, hogy az, hogy egy fifty-fiftyt játsszanak Prizmiccsel, már nagyon nem kell, pláne, hogy öt nap múlva utaztunk volna Winston-Salembe, így visszaléptünk orvosival.”
Ahhoz, hogy Fábi karriercsúcsra érjen – mert arra ért –, kellettek a Banja Lukában szerzett pontok, meg az is, hogy előbbre hozzák a versenyt két héttel az egy évvel korábbi dátumhoz képest, meg az is, hogy szintet lépjen a torna: 80-asról 100-as kategóriásra. Sajnos azonban sérülése súlyosbodott annyit közben, hogy Winston-Salemtől vissza kellett lépnie, viszont így eltölthetett itthon majdnem két teljes hetet, amit a rehabilitációnak szentelhetett. Sokat járt gyógytornára, hogy meghúzódott combizmát kikúrálja, közben kemény pályán edzett, amikor teniszezett, és még egy sajtótájékoztatót is tartott, aminek remek apropót adott a minden addigit felülmúló helyezése a világranglistán, a 82. pozíció. Fontos fejlemény még, hogy lejárt a három hónapos próbaidő szakosztályvezetőnkkel, Balázs Györggyel, és azt sikeresnek ítélve meghosszabbította az együttműködést fél évvel, így továbbra is gyakran látjuk majd a BTC-n, klubunk biztosítja majd a hátteret: az edző mellett a kondiedzőt, a gyógytornászt, a masszőrt, a salakos és kemény pályát, a labdákat, az edzőpartnereket.
Már az Amerikába való elutazás előtt is sokat edzett szakmai igazgatónkkal, a US Openen védett ranglistával ugyancsak főtáblás Balázs Attilával, majd New Yorkban folytatták a felkészülést – ha az időjárás engedi, hétfőn kiderül, mennyire sikeresen, mert már az első napi programban szerepel Fábi, ellenfele pedig nem más, mint a tornán tíz éve egyéni elődöntős rutinos francia Richard Gasquet.
