A városmajori klub egyik alapító játékosa volt, majd a sikeres éveket követően most büszkén mondhatja: diplomát szerzett az Egyesült Államokban.

Akik már a legelejétől követik a Budapest (korábban Budai) Tenisz Centrum életét, azokban Vörös Máté neve ismerősen cseng. A kőszegi születésű játékos állandó társával, Kéki Márkkal több ITF juniorversenyt nyert párosban és kétszeres felnőtt magyar bajnoknak is mondhatják magukat. Máté a COVID-járvány idején döntött úgy, hogy ideiglenes (?) felhagy profi álmaival és a tengerentúlon igyekszik sikereket elérni tanulmányaiban és a teniszpályán.

• Milyen emlékeket őrzöl a BTC-s évekről?

• Bármikor visszatekintek erre, életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt! Már a Sport XI-en is tagja voltam a csapatnak, amikor még csak épült a Budai Tenisz Centrum. Akkoriban Borsos Olivérrel, Balázs Gyurival és Babos Csabával dolgoztunk együtt. Aztán mi avattunk fel a BTC pályáit. Akkoriban még profinak készültem, az amerikai ösztöndíj ötlete csak évekkel később jött. A hangulat, hál’ Istennek még most is szinte olyan, mint annak idején. Most is szívesen járok vissza.

• Sok siker részese voltál a BTC-s időszak alatt. Mi a legkedvesebb emléked?

• Egyértelműen a csapat! Bárhol lehetsz: nagy pozitívum, ha olyan társaság, itt a játékosokra és az edzőkre gondolok, vesz körül, hogy szívesen jön az ember a klubba. Fontos a kisugárzás, az együttrezgés. Ha mostanában van szabadidőm, akkor mindig ide jövök, akár teniszezni, akár padelezni vagy éppen lábteniszezni. Meglátogatom a régi és új barátokat. 

• Annak idején nagyon sikeresek voltatok párosban Kéki Márkkal.

• Igen, Mókival mindketten vidékről költöztünk Budapestre a BTC miatt. Borsos Olivér és Balázs Gyuri volt a segítőnk és a mentorunk. Szinte mindent együtt csináltunk, Olival még sokat is utaztam a versenyekre. A karrieremben és emberként is nagy törés volt, hogy 2020-ban elveszítettük őt. Részben emiatt, részben a COVID miatt is döntöttem úgy, hogy az Egyesült Államokban próbálkozom. Oli is rendszeresen ösztökélt erre, hogy ez mennyire illene hozzám. Végül a Sacramento State egyetemére és a Divizió I-es teniszcsapatba kerültem. Móki már ott volt, végső soron ő lett a támogatóm. Korábban sokszor hívott, ösztönzött, hogy menjek oda. De én sokáig ellenálltam, nem akartam itt hagyni a családomat és az itthoni életet. Három évet tölttem kint: ott is nagyon sikeresek voltunk párosban. Beírtuk magunkat az egyetem aranykönyvébe, hiszen mi lettünk a legsikeresebb teniszduó. Az első évet 20/1-es győzelem- vereség mutatóval zártuk, ez iskola és program rekordnak számít. Eljutottunk olyan versenyekre, amelyekre korábban senki sem az iskola történetében. Idén a senior évemben megnyertük a konferenciabajnokságot, erre 13 éve nem volt példa az egyetemünk történetében. Úgy érzem, ott is letettük a névjegyünket. Szerintem a Budapest Tenisz Centrumot is sikeresen képviseltük. 

• Mi a különbség az európai junior és felnőtt versenyek és a tengerentúli egyetemi tenisz között?

• Teljesen más a légkör. Pont azért is mentem ki az Egyesült Államokba, mert itthon picit elveszítettem a motivációmat. A tenisz magányos sport, sokszor egyedül is utaztam, ez pedig egyre nehezebben ment. Az egyetemen viszont egy csapat tagja vagy, nem csak magadért, hanem a többiekért is harcolsz a pályán. Rajtad kívül még van öt játékos, akikkel együtt örülsz vagy sírsz a mérkőzéseken. 

• Milyen a hangulata az egyetemi bajnoki mérkőzéseknek?

• Nálunk nem a tenisz volt a legnépszerűbb sportág, hanem az amerikai foci és a baseball. De is sokakat megmozgattunk, a mi mérkőzéseinkre is jöttek szurkolók. Ilyenkor pedig nem a csend volt a jellemző, sokszor két labdamenet között is ment a hangos drukkolás, erre a játékosok is vevők voltak. Néha már a sportszerűség határait súrolta a szurkolók viselkedése. Egy idő után rájöttem, hogy a mérkőzéseken nem csak a tenisz számít, hanem az is, hogyan viseled el a körülményeket. Ott az egyéni meccseken is no-add volt 40 egyenlőnél, párosban pedig mindig egy játszma döntött. 

• Az imént említetted, hogy az egyetemen az amerikai és a baseball volt a legnépszerűbb. Melyik sportágat kedvelted meg a kinti évek alatt?

• Amerikai focira rendszeresen jártunk, azt meg is szerettem a végére. Szerintem itthonról is követem majd a sportágat. De a baseballt egyáltalán nem sikerült megértenem. Sok órásak a meccsek, rengeteg szabállyal.

• Zárásként adódik a kérdés: milyen tervekkel várod friss diplomásként az előtted álló éveket?

• Az egyetemi edzőink szinte könyörögtek, hogy próbáljuk meg kint legalább egy évig a párost, hiszen Móki még kint marad két évig mesterképzés miatt. De ezt most félreraktuk. Én viszont visszatértem Budapestre. Nem szeretnék teljesen elszakadni a tenisztől, jönnek a hazai és külföldi csapatversenyek. Szeretnék visszatérni a BTC-re, szparringolni vagy akár egy-két órát adni, hogy átadjam a tapasztalataimat.