Ott hagytuk abba a bázisát a BTC-n kiépítő Marozsán Fábián 2023-as versenyévének nyomon követését, hogy hazaérkezett Ázsiából.
Mint kiderült, akkor még három verseny várt rá: mind a három ATP-torna volt, egy 250-es Antwerpenben, egy 500-as Bécsben és egy újabb 250-es Szófiában. A mérleg – legalábbis a lejátszott meccsek tekintetében – pozitív lett, három győzelem és két vereség, no meg további 55 világranglistapont.
Következzen előbb a főszereplő beszámolója belülről – először Antwerpenről:
„Antwerpen ajándékverseny volt olyan szempontból, hogy Sanghajból tértem haza, és amikor leszálltam, abban a pillanatban kaptam egy üzenetet, hogy felkerültem a főtáblára. Ezt a tornát egyébként le akartuk mondani, a kvaliból ki is húzattam magam, a főtábla véletlenül maradt bent, és akkor kaptam az SMS-t, hogy bekerültem, fogok-e játszani. Úgy beszéltük meg Gyurival, hogy igen, egy főtáblát nem hagyunk ott, mert ezért küzdöttem, hogy ATP-főtáblás tudjak lenni mindig alanyi jogon. Így kimentem, játszottam, persze kiemeltet kaptam, viszont egy salakspecialista ellenfelem volt a perui Varillas személyében, ami szerintem fedett kemény pályán jó sorsolásnak minősül még fáradtan is, és meg is volt a lehetőségem arra, hogy nyerjek. Sajnos a lehetőséget nem használtam ki, mind a két szettben vezettem bőven, breakelőnyökkel, nagyon sok breaklabdával, de valahogy fejben tompa voltam, és nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy kellett volna, nem tudtam azt a kicsi pluszt hozzátenni, hogy nyerjek. Ez egy fájó vereség volt.”
Következett Bécs, vagyis végre nem kellett messzire mennie:
„Kvaliztam, és az első körben tudtam nyerni, a másodikat viszont fel kellett adnom egy betegség miatt. Gyomorfertőzésem volt, hányás-hasmenéses vírussal. Valószínűleg itt az antwerpeni indulás miatt már legyengültem, vagy nem tudtam átállni rendesen Sanghaj után, nagy terheléseket kaptam sok utazással, és Bécsben kijött rajtam az első meccs után az, hogy elkaptam ezt a fertőzést, ezért nem tudtam kiállni a második körben. Pedig ezt a versenyt nagyon vártam, sok magyar volt és szurkolt, ami nagyon jólesett. Sajnos ez így alakult, próbálok tanulni ebből a hibából, hogy rohanok folyamatosan, ész nélkül versenyről versenyre, ez mondhatni talán jó tanulópénz volt.”
Végezetül pedig az idényzáró, Szófia, ahova az édesapja is elkísérte:
„Több kilót lefogytam, eléggé legyengültem a bécsi betegség miatt, és próbáltam erősödni, de pár napot ki is hagytam ezért, hogy a lehető legjobb állapotba tudjak kerülni. Ez egyébként egész jól is sikerült. Kimentem Szófiába, a körülmények nem voltak a legjobbak ATP-versenyhez képest, viszont a játék jól ment, feküdt a pálya. Keveset tudtunk edzeni, ott is az utolsó pillanatban kerültem fel a főtáblára, ami nagyon nagy extra volt, nagyon örültem neki. Az első körben Piros Zsombival játszottam, nagy ellenfelem, egy korosztály vagyunk, riválisok, együtt nőttünk fel, ez inkább mentálisan nehéz, az ilyen meccs, sosem szeretek magyar ellen játszani, az mindig egy különleges szituáció. De most jobb formában voltam, mint ő, mind teniszileg, mind talán mentálisan és fizikálisan is, én ezt így éreztem. Most vertem meg őt egyébként először, hivatalos mérkőzésen eddig mindig kikaptam tőle, úgyhogy ennek nagyon örültem, utána pedig egy korábbi top10-es játékost tudtam megverni, Bautista Agut ellen játszottam. Az nagyon nagy meccs volt, abba nagyon bele kellett állni, magas szint volt, és egy óriási nagy skalp megint: oké, hogy most csak ötvenhetedik, de azért mégiscsak a ranglista korábbi kilencedikjéről beszélünk, aki elképesztően jó játékos. Tehát az nagyon értékes győzelem volt számomra. Utána pedig Strufftól kaptam ki, ugye pont egy éve játszottam vele Pozsonyban az első körben egy challengeren. Akkor megvertem döntő szett 6:2-re, most kikaptam döntő szett 6:4-re. Itt is jól játszottam szerintem, ő nagyon jó formában volt, elképesztően jól tudott szerválni, nem volt sok közöm a fogadójátékokhoz, de próbáltam ebből is kihozni a legtöbbet. Úgyhogy igen, az is egy nagyon jó meccs volt. Döntő játszmát tudtam vele játszani, megvolt a breakelőnyöm, sajnos ezt elbuktam, fejben nem voltam annyira stabil, vagy nem vagyok hozzászokva ehhez a szinthez talán még, hogy végig stabil tudjak maradni. Utána már ő volt fölényben, az utolsó pillanatban visszabreakeltem, ami egy nagyon-nagyon jó dolog volt, és ott volt a lehetőség, hogy 5:5 legyen, ha hozom a szervámat, és akkor esetleg elmehetünk a tie-breakig, ahol bármi lehet. Sajnos mint mondtam, nagyon-nagyon magas szinten teniszezett, és nem tudtam mit kitalálni ellene, de ettől függetlenül nagyon jó verseny volt számomra, és örülök, hogy ATP-tornán tudtam nyolc között lenni, nem csak egy kört nyerni.”
És hogy hogyan nézett ki mindez kívülről, arról az edző, Balázs György beszélt:
„Hirtelen jött, hogy olyan versenyek is bekerültek a programba, amikkel nem feltétlenül számoltunk így egyből Kína után, ilyen volt ugye az antwerpeni, szóval szinte egyből utaztunk tovább. Ott egy kiemelttől kapott ki Fábi, de nagyon érződött, hogy óriási út állt mögöttünk, egy óriási rohanás volt, ráadásul a kínai meleg szabadtéri klímáról a fedett pályára átállni azért nagyon nehéz volt így egy-két napon belül. Keveset tudtunk edzeni, ott úgy kapott ki Fábi 7:6, 6:4-re, hogy egyáltalán nem állt még át a fedett kemény pályára, de főtáblás opciót kapott az utolsó utáni pillanatban, szóval úgy voltunk vele, hogy érdemes elmenni. Hazajöttünk, szintén nem volt sok idő, de valamennyit tudtunk edzeni, mert a bécsi vagy a bázeli ATP 500-ast terveztük, végül is az osztrák főváros jött össze. Ide már egy picivel többet tudtunk tréningezni, de sajnos Fábi lebetegedett, így a második meccsre nem tudott kiállni, pedig Ramos-Vinolasszal játszott volna, aki azt gondolom, verhető ellenfél lett volna a főtáblára jutásért. Szóval ezt azért sajnáltuk, de első az egészség, és utána ennek kellett adni pár napot, hogy kipihenje. Nem volt egyszerű, mert a kondija nagyon elment ettől a betegségtől, de volt egy hetünk, hogy Szófiára rákészüljünk. Akkor egy kicsivel többet tudott kondizni Varga Antival, három-négy edzést megcsináltak, aminek már szerintem azért van valamennyi eredménye. Tudtunk gyakorolni, szóval jól alakult, és ezek után mentünk ki Bulgáriába, ahol a Davis-kupa-csapattagot, a magyar válogatott egyik oszlopos tagját, Piros Zsombit verte meg Fábi, azért ez egy presztízsmeccs is volt. Soha nem könnyű honfitárs ellen játszani, pláne az év utolsó tornáján, de ez egy magabiztos győzelem volt. És utána még egy nagy meglepetést hozott Fábi, hogy Bautista Agutot megverte, döntő szett 7:6 volt, egy gyönyörű meccs, ez jól mutatta, mire képes még úgy is, hogy beteg volt előtte. Plusz azért ez már a harmadik fedett pályás versenye volt Fábinak egymás után, szóval itt már azt gondolom, a körülményeket is megszokta. Aztán kikapott Strufftól egy óriási meccsen, ami ugyanannyira 50-50%-os volt, ahogy a Bautista elleni, és az egyik jött, a másik elment, de nagyon örültünk neki, hogy így zártuk az évet. Hazajöttünk, és az elmúlt két hetet próbáltuk pihenővel, tervezéssel, felmérésekkel, kis wellnessezéssel, egy-egy csapatbajnoki mérkőzéssel tölteni, erre Franciaországban és Olaszországban került sor. Szerettem volna, ha kifejezetten passzív pihenőre kerül sor, de ez kifejezetten sűrű két hét volt így Fábinak. Nem tudom, elég lesz-e ez a pihenő, azt mondhatjuk, hogy kevesebb volt a tenisz, de azért mást csinált mellette.”
Mindenesetre hétfőn elindult az alapozás, mégpedig azzal, hogy mester és tanítvány, Gyuri és Fábi kiutazott Belgiumba, és ütőteszteléssel telt a hétfő-keddjük, de kedden még egy kondiedzés is belefért a hazatérés után a BTC-n. Szerdán már a kondi mellett a teniszezés is bekerült a programba, amely készen áll Varga Antival, Schlick-Szabó Lucával és a Fit4Race-es csapattal – ez maga az alapozás, amely egész decemberben tart majd, nagyobb részben a Budapest Tenisz Centrumban, de kisebb részben a Nemzeti Edzésközpontban is.
