A Budapest Tenisz Centrumba járók eleve egy összetartó közösséget alkotnak, de a klubon belül van egy belső kör, amely még inkább összezár, mert egy közös emlék köti össze: Borsos Olivér emléke. A klub korábbi sportigazgatója sajnos már több mint három éve nincs köztünk, de épp az általa kitalált névvel nevezett a BTC a csapatbajnokságba egy csapatot. A Blue Tigersnek jövőre már az I. osztályba jutás a célja – pedig ahogy azt a szabályok diktálják, a legalacsonyabb szintről, a III. osztályból indult.
A történetét pedig vezetőedzőnk, a csapat mindenese – és ebben az intézőtől kezdve a nyerőemberig minden benne van –, Balázs György mesélte el, miután véget ért az idei csapatbajnoki idény.
A kezdetekről: „Borsos Olivér öcsém, Balázs Attila legjobb barátja volt gyerekkorában, majd Olivér kiment egyetemre Amerikába, és amikor hazajött, akkor én kezdtem el vele együtt dolgozni. Mi nagyon-nagyon jó barátok lettünk, és amikor 2017-ben az akkor még Budai Tenisz Centrumnak hívott klub megnyitott, ezt együtt kezdtük Olival. A következő éveket is együtt töltöttük, volt itt tulajdonosváltás, vezetőségváltás, rengeteg versenyre mentünk anno még Gécsek Fannival, Vörös Mátéval, Khin Danival, Kéki Márkkal – vagyis a 2000–2001-es korosztály tagjaival, akik most már felnőttek. Egy idő után Olivér lett itt a klubban a sportigazgató, én a vezetőedző, és szépen építgettük a jövőnket, amikor sajnos jött a szörnyű baleset 2020 nyarán.”
2021 tavaszán pedig már élt a Blue Tigers: „Oli találta ki ezt a nevet is, hogy a BTC, mint Budai Tenisz Centrum mintájára legyen egy olyan akadémiai csoport, hogy Blue Tigers Club, és ezt továbbvittük. Megcsináltam ezt a csapatot, azon alapult az egész, hogy csak barátok legyenek benne: Oli édesapja, tesója, az anyukája a csapatkapitány velem együtt, jött az én öcsém, jött apukám, ezek voltak az alapemberek. Jött Kovács Márk, akivel együtt járt egyetemre Olivér, jött Szendrei Dani, Mészáros Dani, Sauska Peti, ővele én teniszeztem együtt, de voltunk együtt Amerikában is Olinál, ők a főbb nevek. Vannak tanítványok is, akik amatőrök voltak: az elején jött Nagy Ervin, benne van Marsalkó Dávid, itt mindenki adta az arcát, nevét ehhez, mert jó barátja volt Olinak, és ezzel a csapattal próbálunk minél feljebb jutni. Az OB III-at 2021-ben nem tudtuk megnyerni, 2022-ben már kicsit erősebb csapattal kiállva feljutottunk, ott aranyérmesek lettünk, erre nagyon büszkék vagyunk, és most 2023-ban először játszottunk az OB II-ben, itt nyolcas csoportok voltak, és harmadikok lettünk. Első helyezettként lett volna még egy meccsünk a feljutásért, odáig nem jutottunk el, szóval most úgy néz ki, hogy ahogy az OB II-t is két év alatt értük el, most szerintem az innen való továbblépéshez is ennyi kell, mert 2023-ban ugye nem sikerült, de remélem, jövőre meg tudjuk csinálni. Szeretnénk is egy-két új játékost igazolni, aki szintén barát, és jó lenne, ha minél jobb teniszező lenne, mert itt az OB II-ben már elég jó nevek jöttek szembe.”
Ha már jó nevek: „Ati is a csapatban van, évek óta, még egyetlenegy meccset sem játszott, de 2024-ben fog, mert eddig a védett ranglistahelyezése miatt nem tette a szabály lehetővé, hogy beálljon hozzánk, viszont ő is folyamatosan velünk volt, jött velünk több helyre, ha ideje engedte, szurkolt. Itt, a BTC konyhájában főzött is a csapatnak úgy húsz-huszonöt főre: megcsinálta a specialitását, a chilis pulykát, szóval nagyon jó kis klubélet alakult ki. Szombat-vasárnaponként általában itt vagyunk tavasszal-ősszel, néha idegenben játszunk, büszke vagyok arra, hogy mindenki szán erre időt, voltak csapatösszetartó edzések péntekenként. Én ezt próbálom szervezni, a sportorvosi igazolásokat, az edzéseket, a meccseket: néha ott alszunk Szegeden, Bólyon, akárhol, ahova épp menni kell… Szóval eddig sikertörténet, és boldogok vagyunk, hogy így meg tudunk emlékezni Oliról. Idén is voltunk kint a temetőben nála, betettük azt a zenét, amit ő nagyon szeretett: Prince-től a Purple Raint, utána elmentünk egy közös lecsófőzésre az egyik csapattag pályájára. Vacsorázni szoktunk elmenni évente egyszer karácsonykor, akkor jönnek a rokonok, szóval próbáljuk életben tartani Oli emlékét. Nekem ez célom, és szeretném, hogy szuperligás csapat legyünk idővel, mert tudom, hogy Oli erre is nagyon büszke lenne, hogy őmiatta ezek az emberek összejönnek, küzdenek. Amire még büszke vagyok, hogy én az összes meccsen ott voltam 2021 óta, mindegyiken játszottam is, mindet nyertem, vagyis mindig hoztam két győzelmet. Meccslabdáról nyertük az egyik párost, szóval van sportértéke, és hogyha a Szuperligát sikerülne egyszer megnyerni három-négy-öt év múlva, az nagyon nagy szó lenne.”
A folytatás? „Sajnos soká lesz, májusban, tavaszi-őszi rendszerű a bajnokság, az egész májust felöleli, és utána a szeptembert is. Remélem, jövőre megnyerjük, így az azutáni évben már első osztályban lennénk, és ha az is megvan, akkor már a Szuperliga következne, ott lennénk a tűz közelében.”
Gyuri megemlítette még, hogy nemcsak játékkal emlékeznek meg Borsos Olivérről. Létezik már Borsos Olivér Alapítvány, ezt Oli öccse, Borsos Robin, Oli édesapja, Borsos Attila és Gundel Takács Gábor (ő is rokona Olinak és ő is csapattag) kezeli, ez mostanában lett csak aktív. Ebből terveznek fiatal tehetségeket támogatni, meg vannak egyéb tervek is, szeretnének egy emlékfalat felhúzni, a centerpályát ugye róla nevezték el a BTC-n, és tartottak már emlékversenyt is a tiszteletére a klubban az ITF és Tennis Europe égisze alatt is, a Borsos Olivér Memorialt. Mi pedig most névnapja alkalmából emlékezünk meg a Budapest Tenisz Centrum szellemiségét nagyban meghatározó emberről.