Újabb áttörést ért el Marozsán Fábián: megszerezte első győzelmét egy Grand Slam-tornán. Nem kellett rá sokat várni, mert még csak másodszor volt főtáblás ezen a szinten, pedig akadtak hátráltató tényezők a világranglistán június 19. óta top100-as játékos számára. Ám ezeket mind jól kezelte a Hajdúszoboszlói SE teniszezője, akinek itthon a BTC a bázisa. Az alábbiakban maga vall arról, mi minden nehézséggel kellett megküzdenie, hogy egyáltalán pályára léphessen a US Openen – ahol aztán sikeresen küzdött meg a francia Richard Gasquet-val (6:3, 6:1, 6:7, 6:7, 6:2), aki 16 egyéni ATP-tornagyőzelem mellett Grand Slam-versenyt is nyert már vegyes párosban, sőt Davis-kupát is, a döntőben is szerephez jutva. Apropó, Davis-kupa és apropó, szerepek: Fábi először lesz első számú játékos a magyar válogatottban az ezen a hétvégén Keszthelyen sorra kerülő Törökország elleni párharcban.
„Sok dolog történt. Volt egy sérülésem, ezért is toltuk el az utazást, közben volt nálam egy betegség is, ez is egy ok volt arra, hogy később utazzak ki, így későbbre tettem át a repjegyet. Szóval sérülés volt, betegség volt, keveset tudtam edzeni, és egyáltalán nem volt várható az, hogy tudok nyerni egy meccset, főleg egy ilyen rutinos játékos ellen.”
Ráadásul nem éppen rövid mérkőzésen, öt szettben.
„Öt szettben, igen, ami nagyon szokatlan számomra, de nagyon jól kezdtem, igaz, utána buktam két tie-breaket, sok lehetőségem volt, amit bánok, hogy nem sikerült lezárnom három vagy négy játszmában a meccset. Ezekből megpróbálok tanulni, de nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen játékost le tudtam győzni, azt gondolom, ez egy nagy skalp.”
Abszolút, hisz Richard Gasquet nem akárki: 7. is volt már a világranglistán.
„Óriási tapasztalattal rendelkezik, játszott korábban ezen a versenyen elődöntőt, volt korábban top10-es… És utána nagyon boldogan mentem fel a következő körre, megint csak egy idősebb, rutinosabb balkezes francia ellen. Mannarino ellen azért nehéz dolgom volt, de ott is jól tudtam kezdeni, szett és breakelőnyöm volt, ott egy picit lehet, hogy már voltak fizikális problémáim, de nem akarom erre fogni. Ő kezdett egyre jobban belejönni, rám erőltette a játékát, és szépen lassan megfordította a meccset, de ettől függetlenül szerintem egy pozitív hét volt. A körülményekhez képest szerintem elég jól kihoztam belőle a maximumot, ha lehet így fogalmazni.”
Mondhatni, kimaxolta.
„Kimaxoltam, igen. Volt egy cél, hogy az évben egy Grand Slam-tornán menjek egy kört. Ez most sikerült, nyertem egy kemény pályás mérkőzést úgy, hogy igazából nem játszottam előtte felvezető versenyt, nagyon-nagyon sok olyan hátráltató körülmény volt, amire lehetne fogni sok mindent, de nem akarom. Azt gondolom, hogy így is pozitívan tudok kijönni ebből, mert azért begyűjtöttem egy nagy skalpot, ötszettes meccset nyertem, utána négy szettben kaptam ki egy kiemelt játékostól, ezek mind jó dolgok.”
Gyakorlatilag kilenc szettet játszott, amivel egy challengerversenyen a döntőig el lehet jutni.
„Ez így igaz. Ahhoz azért jobban hozzá vagyok ugye szokva, a challengerszinthez még, de az a cél, hogy meg tudjak erősödni, hogy ATP-szinten tudjak játszani, ahol tudjak meccseket nyerni. Ehhez viszont nagyon sok meccset kell még lejátszanom ezen a szinten. Edzéseken ezt nem nagyon lehet imitálni, ez majd a mérkőzések alatt fog megérkezni.”
Talán az az erő hiányzott Mannarino ellen, ami a Gasquet elleni vesztett szettekre ráment?
„Persze az is lehet, hogy ha frissebb vagyok, és három vagy négy szettben nyertem volna Gasquet ellen, akkor Mannarino ellen esetleg megvan az első két szett, és akkor megint egy más mérkőzés alakul ki. Most ez így alakult, ebből tanulni kell. Meg kell tanulni, mikor kell elengedni bizonyos szettet, mikor kell esetleg jobban rákapcsolni, ez a rutinnal jön.”
És hogy hogy van most a hetek óta problémákat okozó, sokat kímélt combizma?
„Volt egy pár nap pihenő, ami azt gondolom, hogy jót tett. Nem azt mondom, hogy a helyzet jó, viszont elkezdett javulni egy picit. Óvatosnak kell még ezzel lennem, nem akarom, hogy súlyosabb legyen a sérülésem. Megteszünk mindent a BTC-n, hogy rendben legyen, kapok rá kezeléseket, és reméljük, jó lesz már a Davis-kupára.”
Végezetül arról beszélt, hogyan tovább a Davis-kupa után.
„Keszthelyt követően egy hetet edzek itthon, kemény pályán, és utána megyek Ázsiába, egy kazah ATP 250-es versenyre Asztanába, és majd egy 1000-esre Kínába, Sanghajba. Ez a terv, utána egy hét itthon, vagy másfél, attól függ, hogy sikerül Sanghaj, és aztán vagy Belgiumban, vagy Svédországban fogok játszani 250-es ATP-versenyt.”
Fábi belső benyomásai után pedig következzen a szokásos edzői értékelés, a külső szem – ami ezúttal sajnos igencsak külső volt, mondhatni távoli, mert Balázs György csak itthonról tudta nézni a meccseit vízumproblémák miatt. Az alábbiakban ezekről is beszél.
„Először is nagyon nehéz volt Bosznia és a US Open között a felkészülésünk, mert ugye Fábi köztudottan sérült volt, meg kellett találnunk az arany középutat a rehabilitáció és a felkészülés között, hogy azért eddzünk is, kemény pályázzunk is, készüljünk is, de ne vigyük túlzásba az edzést, mivel akkor a sok mozgás lehet, hogy rosszat tenne a sérülésének. Ez viszonylag jól sikerült, fel tudtunk azért készülni, Winston-Salemet ugye lemondtuk, és bíztunk benne, hogy a US Openre százszázalékosan bevethető lesz. Ez azt gondolom, hogy nagyjából sikerült, egy kicsit a betegség nehezítette az előtte lévő napokat, de a BTC-n edzettünk kemény pályán, és a stáb többi tagja, Varga Anti és Luca a kondiedzéseket és a gyógytornát csinálta, miközben mi a kemény pályán készültünk. Minden rendben ment, amiben nagy segítség volt nekem Somogyi Zsolt, Fábi menedzsere és Balázs Attila öcsém, hogy ők kint voltak vele Amerikában, nézték Fábi meccsét, Ati kétszer is edzett vele, szóval azt gondolom, hogy így nélkülem is egy jó kis csapatot alkottak. Mert sajnos én nem kaptam meg az ESTA-vízumot, mert 2013-ban jártam Iránban, Teheránban: az ottani Davis-kupa-csapatot kértek fel felkészíteni, szóval ott töltöttem két hetet egy jó barátommal, és ezért idén a szigorítások miatt sajnos nem kaptam meg a belépési engedélyt, de ez hála Istennek változni fog. Visszatérve Fábira és a Gasquet elleni meccsére, életemben nem izgultam ennyire, az Eurosport Player-alkalmazáson néztem végig. Nagyon-nagyon izgalmas volt, elsősorban gyönyörű volt látni, ahogy az első két szettben lemossa a pályáról azt a játékost, akivel én bár meccset nem játszottam, többször edzettem, mert közel egy korosztály vagyunk, ő 1986-os születésű, én 85-ös. Aztán amikor a harmadik-negyedik szett elment szorosan, akkor tényleg nagyon-nagyon ideges voltam én is, és nagyon szorítottam érte, és nagyon büszke voltam rá, hogy ott az ötödik játszmában rá tudott tenni egy lapáttal, és szépen végig tudta nyomni. Különösebben szakmailag ezt nem értékelném, hanem inkább a küzdeni tudást, a küzdeni akarást, azt, hogy életében először alanyi jogon volt főtáblás, és így is tudott nyerni, nehéz körülmények közepette is: ugye én sem tudtam kint lenni, plusz előtte sérült volt, sőt beteg is pár napig. Szóval nagyon-nagyon büszke voltam Fábira, nagyon-nagyon boldog volt az egész csapat, és azt gondolom, hogy Mannarino ellen is jó esélyek lettek volna, hogyha százszázalékos, mivel másfél szettig vezetett. De hát sajnos ez a három nyert szett más műfaj, nagyon nehéz lejátszani négy-öt játszmát, ezek a játékosok nagyon rutinosak Fábihoz képest. Szóval így is nagyon büszkék voltunk rá, hogy ilyen jó meccset tudott játszani, de egy picit érződött azért a kihagyás, ott a harmadik, negyedik szettben fordult a kocka annyiban, hogy ott azok a kis nüanszok, a gyakorlások, meg az, hogy jobban tudja terhelni a lábát, hiányoztak ahhoz, hogy nyerjen. Nagyon jó heteken vagyunk túl, utána Fábinak pár nap pihenője volt, és azóta folyamatosan edzünk, készülünk gőzerővel a Davis-kupára, ahol jelenleg is együtt vagyunk.”
Közben kiderült, Fábi kezd Keszthelyen: pénteken 13 órától az ATP-260. Altug Celikbilekkel.
